Az MI okozta munkaerőpiaci átalakulás modellezése

Az MI és a foglalkoztatás kapcsolatáról szóló viták többnyire egy egyszerű kérdéssel indulnak: mely munkákat képes elvégezni az MI?

Ez fontos kérdés, de önmagában nem elég annak előrejelzésére, hogy mi vár a munkavállalókra. Egy technológia egy adott foglalkozás számos feladatát elvégezheti anélkül, hogy magát a foglalkozást megszüntetné. Ennek több oka is lehet. Az ember továbbra is nélkülözhetetlen lehet, mert az ügyfelek személyes kapcsolatot igényelnek, az intézmények emberi felelősségvállalást várnak el, vagy a munka fizikai jelenlétet és ítélőképességet kíván. Az alacsonyabb költségek pedig annyira növelhetik a keresletet, hogy egy ágazatban a foglalkoztatás nem csökken, hanem bővül, miközben az MI a dolgozók termelékenységét is növeli.

Az OpenAI MI okozta munkaerőpiaci átalakulást vizsgáló keretrendszere új megközelítést kínál e lehetőségek mérlegeléséhez. Ahelyett, hogy a technológiai kitettséget az állások megszűnésének előrejelzéseként kezelné, három kérdést tesz fel:

• Képes-e az MI elvégezni az adott foglalkozás feladatainak jelentős részét?

• Továbbra is központi szerepet játszik-e az ember a munka elvégzésében, felügyeletében vagy az érte vállalt felelősségben?

• Ha az MI csökkenti a szolgáltatás költségét, nő-e annyira a kereslet, hogy felszívja a termelékenység javulásából eredő többletkapacitást?

A keretrendszer 921 foglalkozást és mintegy 148 millió amerikai állást vizsgálva árnyaltabb képet ad a munkaerőpiaci átalakulásról. Az állások mintegy 18 százalékánál viszonylag magas az automatizálás kockázata, 24 százalékuk várhatóan átszerveződik, 12 százalékuknál bővülést hozhat az MI, 46 százalékuknál pedig rövid távon kisebb változás várható.

Ezek a kategóriák nem azt jelzik előre, hogy az állások meghatározott százaléka meg fog szűnni. Inkább azt térképezik fel, hol jelentkezhetnek először a különféle változások.

Az automatizálásnak jobban kitett állások: Ide tartozhatnak az adatrögzítők, a telemarketingesek, a korrektorok, valamint egyes könyvelési és adminisztratív munkakörök. A munka jelentős része szabványosított információk feldolgozása, ellenőrzése vagy közlése. Ezeket az MI egyre inkább képes elvégezni anélkül, hogy a végső szolgáltatást közvetlenül ember nyújtaná. E tevékenységek iránt a kereslet nem feltétlenül nő annyira, hogy ellensúlyozza az így elért termelékenységnövekedést.

Ezeket az állásokat érdemes szorosan figyelemmel kísérni, főként ott, ahol földrajzilag koncentrálódnak, vagy a dolgozóknak kevés lehetőségük van rokon munkakörökbe átlépni. A technológiai képesség azonban még itt sem vezet automatikusan vagy azonnal a munkavállalók kiszorulásához. A munkáltatóknak át kell alakítaniuk a munkafolyamatokat, be kell építeniük az MI-t meglévő rendszereikbe, kezelniük kell a hibákat és a szabályozási kockázatokat, és meg kell állapítaniuk, valóban olcsóbb-e az automatizálás, mint az emberek további foglalkoztatása.

Átszerveződő állások: A második, nagyobb csoportban az állások várhatóan nem megszűnnek, hanem átszerveződnek. Ide tartozhatnak például az ügyvédek, könyvelők, szoftverfejlesztők, pénzügyi elemzők és tanárok. Az MI már ma is képes szerződéstervezeteket írni, bizonyítékokat összefoglalni, pénzügyi elemzést készíteni, kódot írni és tananyagokat összeállítani. Az ügyfeleknek és intézményeknek azonban továbbra is emberekre van szükségük, akik mérlegelnek, felelősséget vállalnak a döntésekért, értelmezik a szokatlan eseteket, és kapcsolatot építenek kollégáikkal, diákjaikkal vagy ügyfeleikkel.

Az MI révén egy ügyvéd több dokumentumot nézhet át, egy fejlesztő több kódot írhat, egy tanár pedig több személyre szabott tananyagot készíthet. Ez egyes tevékenységeknél csökkentheti a munkaerőigényt, de maguk a foglalkozások továbbra is egyértelműen emberközpontúak maradnak. A fő kérdés az lesz, hogyan alakítják át a munkaköröket: mely feladatokat bízzák az MI-re, melyeket hagyják a dolgozóknál, és a belépő szintű állások, illetve karrierutak továbbra is kínálnak-e tanulási lehetőséget.

Az MI révén bővülő állások: Ezeknél az MI annyira csökkentheti a költségeket, hogy az nagyobb keresletet teremt.  Ilyenek lehetnek a magántanárok, a mentálhigiénés és személyes pénzügyi tanácsadók, illetve egyes egészségügyi szakemberek. Szolgáltatásaik jelenleg sokak számára drágák vagy nehezen elérhetők. Ezeken a területeken a nagyobb termelékenység nem feltétlenül jelent kevesebb dolgozót. A megfizethetőbb magánórákra több család fizethet be. Az olcsóbb pénzügyi tanácsadás olyan háztartásoknak is elérhetővé teheti a személyre szabott útmutatást, amelyek jelenleg nem engedhetik meg maguknak. Az MI-vel támogatott orvosok több utánkövetést és folyamatos ellátást nyújthatnak. Ha a kereslet eléggé bővül, a foglalkoztatottak összlétszáma akkor is nőhet, ha minden dolgozó termelékenyebbé válik.

Rövid távon kevésbé változó állások: Ide tartozik számos olyan munka, amelynek fő feladatai továbbra is fizikai jellegűek és helyhez kötöttek, például a villanyszerelők, vízvezeték-szerelők, tetőfedők, építőipari segédmunkások és sok vendéglátóipari dolgozó munkája. Az MI segíthet az ütemezésben, a költségbecslésben, a képzésben, a készletkezelésben vagy az ügyfélkommunikációban, de jelenleg nem tud vezetéket szerelni, csövet javítani, tetőt cserélni, illetve ételt készíteni és felszolgálni.

Az MI ezeket a foglalkozásokat sem hagyja érintetlenül. Adminisztratív és vezetői feladataik változhatnak, a robotika fejlődése pedig idővel kiterjesztheti az automatizálást. Alaptevékenységük azonban egyelőre viszonylag kevéssé kitett a nyelvi alapú MI-nek, így rövid távon kevésbé valószínűek a nagy változások.

Az MI első hatásai várhatóan a feladatok, munkafolyamatok és készségkövetelmények változásában jelentkeznek, még mielőtt teljes foglalkozások tűnnének el. Az MI-t valójában már most is többet használják azokban a foglalkozásokban, amelyeknél nagyobbnak ítélik az automatizálás kockázatát. A leginkább veszélyeztetett foglalkozásokban a ChatGPT használata nagyjából háromszor olyan elterjedt, mint a munkavállalók körében általában.

A munkanélküliség közelmúltbeli változásai mégsem igazodnak egyértelműen a technológiai kitettséghez. 2024 első negyedéve óta egyes kevésbé kitett foglalkozásokban jobban nőtt a munkanélküliség, mint azokban, amelyeket a keretrendszer az MI által leginkább veszélyeztetettnek minősít. Ez azonban nem bizonyítja, hogy az MI-nek nincs munkaerőpiaci hatása. Az egyes foglalkozásokban mért munkanélküliséget sok tényező befolyásolja. Egyes változások pedig először nem az elbocsátásokban, hanem a felvételekben, a belépő szintű lehetőségekben, a bérekben vagy a munka összetételében jelentkezhetnek.

Az MI nem jelöl ki egyetlen elkerülhetetlen jövőt a munka világának. Számítanak a technológiai képességek, de az intézmények, a fogyasztói kereslet, az üzleti döntések, a szabályozás és az emberi közreműködés tartós értéke is. A tanulmányban javasolt átalakulási keretrendszer szerint az egyes foglalkozások eltérő szakpolitikai beavatkozásokat igényelnek majd. 

• Az automatizálásnak erősen kitett állásoknál korai jelzőrendszerekre, célzott alkalmazkodási támogatásra és helyben kidolgozott átállási tervekre lehet szükség. 

• A várhatóan átszerveződő állásoknál korszerűsíteni kellhet a képzést, a szakmai normákat és a létszámelőírásokat, és világosabbá kellhet tenni az emberi felügyelettel kapcsolatos elvárásokat. 

• A bővülésre képes munkaköröket olyan intézkedések segíthetik, amelyek ösztönzik az MI bevezetését, szélesítik a hozzáférést, és több dolgozót készítenek fel a területre való belépésre.

A szakpolitikai döntéshozóknak minden kategóriában jobb valós idejű információkra van szükségük. A hagyományos munkaügyi statisztikák értékesek, de gyakran túl lassan követik a feladatok, a munkáltatói elvárások és a technológiahasználat változásait. A foglalkoztatási adatok és az MI képességeit, illetve tényleges elterjedtségét mérő mutatók együttesen naprakészebb képet adhatnak arról, hol fokozódik a nyomás.